taposó malom

lábnyomok, amiket másokban hagysz
és lábnyomok amiket mások hagynak benned

Nem tudom mi az ami fáj
talán az, hogy semmi sem fáj

Nagyon rég sírtam, és nagyon rég szakadt fel bennem bármi is

egyik pillanatban megynugszol,
a másikban pedig nem találod a helyed
kedélyállapot hullámzol

és magad is egy hullám vagy
ami sziklának verődik
önmagad kökemény sziklájának

:)
hülyeség
mert nem ez van :D

Nem tudom, hogy mit nehezebb elviselni, azt hogy lehet hülye voltam, vagy azt hogy lehet vki genyó volt velem


De megint kérdés nélkül vontam le következtetést,
és úgy döntöttem

Igen, vannak jó és rossz döntések,
de én nem ezt és
nem így akartam

Önmagam kétsége vagyok

ás ez így már valóban vicc

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Múltkor azt álmodtam, hogy jött a világvége. Meteor csapódott a Földbe, mindenhol árvízek és futótűzek voltak, de mit nekem árvíz és mit nekem futó tűz, azon pánikoltam, hoyg nem működik a PS-em.
Buszba szálltunk, mert mentalevet kellett inni, és elmentünk vmi nagy piacra, ahol leálltam egy kínai mellett aki horgolt, mellényeket és kis állatos amuletteket. Nekem is horgolt egy teknőst...

Miután szélnek eresztettem az összes fekete pillangót a mellkasomból, jött a hófehér hómező, pelyhenként lassan növekedett és most elindult a lavina, és a döbbenet, hogy alatta vulkán leledzik, és ésszel próbálom visszatartani, mert muszáj.
A pelyhek elolvadnak, a láng pedig amiből a vulkán fakadt kialudt, én pedig megint nem tudom mi az ami marad.

Az egyediség hibákból ered, és mi folyton a hibák kiküszöbölésére törekszünk. :)

Azt hiszem nekem még mindig könnyebb megélnem valami kudarcát, mint a bizonytalanságot, még akkor is ha fájó

pepita rulezz :)

Kéne vmi plenitude axion liposome lelki ráncok kisimátására.

Amikor nincsenek gyökereid, és kívül próbálsz gyökerezni, de az utolsót is rángatni kezdik és te végül önmagadba gyökerezel, de meginogsz....

újabb szép álom, mikor azzal ébredsz, hogy üldöznek, mert támadnak a fészek rakók....

és randira hívtak a saját a fantáziámba :)

tükörbe nézz és múltat alkot.
Az utóbbi időszakok  lenyomatot hagytak, rámtérképeződtek.

öreg-szem

Vajon meg fogod-e tudni ismerni azt a valakit aki valaha voltam, vagy az végképp elenyész?

Egy romos ház hátsó csigalépcsőjén baktattam felfelé.
A házat épp felújították és körös- körül állványok voltak, betonoztak.
Egy sötét folyosón kötöttem ki. Célirányosan mentem, de nem tudom megmondani hova, mikor valaki elém ugrott és megkéselt. Szokásos blokkolás, és annyira meglepődtem, hogy sem kiabálni, sem reagálni nem tudtam,  még meghalni is elfelejtettem, csak simán bámultam az alak eltorzult arcát, aki egyre dühösebb lett rám, végül leterített egy barna kabáttal és ott hagyott.
A kését persze magával vitte.
Egy darabig csak bámultam, aztán valahogy összeszedtem magam és a kabáttal együtt dokihoz mentem, de ő épp nem ért rá, mert ebédszünete volt. Menjek vissza később.
Egy másik felháborodott, hogy mégis mit képzelek, hogy csak úgy berontok, várjak a soromra, itt mindenkinek baja van és mindenki sürgős...
Emlékszem még egy képre, amint egy padon ülök, az óriás, barna kabáttal és minden szürke körülöttem.
Majd belekeveredtem egy tömegbe, valami rendezvény vagy fesztivál lehetett, de onnan valaki elráncigált, azt hiszem az egyik nővér, mert micsoda dolog félholtan mászkálni tömegben, felháborítom a közvéleményt...
ekkor nem bírtam tovább és elájultam

valójában felébredtem

ha minden össze tud kuszálódni, akkor most sikerült

HÚHA