Egy romos ház hátsó csigalépcsőjén baktattam felfelé.
A házat épp felújították és körös- körül állványok voltak, betonoztak.
Egy sötét folyosón kötöttem ki. Célirányosan mentem, de nem tudom megmondani hova, mikor valaki elém ugrott és megkéselt. Szokásos blokkolás, és annyira meglepődtem, hogy sem kiabálni, sem reagálni nem tudtam,  még meghalni is elfelejtettem, csak simán bámultam az alak eltorzult arcát, aki egyre dühösebb lett rám, végül leterített egy barna kabáttal és ott hagyott.
A kését persze magával vitte.
Egy darabig csak bámultam, aztán valahogy összeszedtem magam és a kabáttal együtt dokihoz mentem, de ő épp nem ért rá, mert ebédszünete volt. Menjek vissza később.
Egy másik felháborodott, hogy mégis mit képzelek, hogy csak úgy berontok, várjak a soromra, itt mindenkinek baja van és mindenki sürgős...
Emlékszem még egy képre, amint egy padon ülök, az óriás, barna kabáttal és minden szürke körülöttem.
Majd belekeveredtem egy tömegbe, valami rendezvény vagy fesztivál lehetett, de onnan valaki elráncigált, azt hiszem az egyik nővér, mert micsoda dolog félholtan mászkálni tömegben, felháborítom a közvéleményt...
ekkor nem bírtam tovább és elájultam

valójában felébredtem