... és ezerszer végiggondoltam, hogy milyen lesz ha véletlen összetalálkozunk.
Talán szó nélkül pofán vágom, vagy a nyakába ugrok, vagy csak higgadtan mosolygva odaköszönök...

amíg

egy hajnalban, kócosan, álmosan, csomagostól baktatok hazafelé és a trollimegállóban egy sapka alatt meglátok két szempárt
gyönyörűek
és nem bírok elszakadni tőlük
összeszorul a gyomrom és én csak nézem
kb 10 méterrel odébb belémhasít, hogy mintha ismerős lett volna ez a két szempár
majd a sarkon befordulva, hogy ezek a szemek olyanok voltak, mint az Ő szemei
az Ő szemei?
ááááááááá az lehetetlen
ő amúgy se jár trollival
és elhessegettem még a gondolatát is

este üzenetem érkezik,
Ő ír rám
nem vettél észre vagy nem akartál észrevenni amikor rádköszöntem a trollimegállóban

pffffffffff
levegő megdermed
te voltál?
és szokásosan hozom az idétlen formám
majd ő meg a túlbeszéltük témalezárást

néha űvölteni lenne kedvem

kicsit ijesztőbb
hogy nem ismertem meg miközben a szemébe bámultam

ha nem velem történik én se hinném el, hog