!!!

" - Rembrandt szegénységben és becsületességben meggyalázva halt meg."
" -  Mégsem halt meg boldogtalanul."
" -  Nem, teljes mértékben kifejezésre juttatta önmagát, s tudta mit ér az amit alkotott. A maga korábban ezt egyedül Ő tudta"
" - Vajon nyugalmat hozott-e ez számára? Megnyugtatta-e az a tény, hogy ő tudja? S ha mégis téved? Hátha mégis a világnak van igaza amikor mellőzik?"
" - Hogy a világ mit gondol, nem sokat számított. Rembrandtot benső kényszer hajtotta a festésre. Jól festett-e vagy rosszul, az sem számított, festészete jelentette számára za életet. A művészet legfőbb értéke, abban rejlik, hogy a művésznek lehetőséget nyújt önmaga kifejezésére. Rembrandt betöltötte, amit élete hivatásának érzett; ez igazolta Őt. Még ha alkotása silány is lenne, élete akkor is ezerszer sikeresebben alakult, mintha lemond vágyáról és Amszterdam egyik leggazdagabb kereskedője lesz.
- Az a tény, hogy Rembrandt művészete az egész világ féltve őrzött kincsévé lett , egészen lényegtelen. Élete teljes és sikeres élet volt, ha az ellene indított hajsza vitte is sírba. Életének regénye ezzel véget ért, s szebbet nehezebb találni.
A lényeg:
páratlan kitartása és hűséges ragaszkodása életeszményéhez, nem pedig műveinek minősége."