tipikus?
tegnap éjjel hajnalban aludtam el, majd korán kelltem.
Irány a fürdőszoba, zuhany az ébredéshez,
de puff.
akkor előbb izzócsere,
de puff,
sikeres manőver és a zuhanykarnis a nyakamban.
Bravo
akkor ez most elmarad, mert rohanni kell,
rohan, útközben találkozik ismerőssel, pár szó a zombiságról
majd megint rohan,
időben odaér,
de cseng a teló, késnek
vár,
majd megbeszélés,
után rohanás haza
majd ujabb teló, ujabb rohanás
majd végül az izzócsere,
sikeres,
és még akkor nem is tudja, hogy ezt elkönyvelheti a nap sikerélményének, mert közben e-mailjei érkeznek
nehezen tér magához,
kávé,
és a kevés alvás szédüléssel párosul,
próbál aludni, de koffeintúltengés miatt ez lehetetlen
szédeleg, szedi össze magát, majd nagy levegő és nekiáll
majd újabb mail, ezúttal máshonnan, de fontos és rég várta, csak hirtelen minden összekuszálódik, a gondolatok zizegnek,
pánikroham,
leblokkolás,
kétségbeesett segély kiáltás, ami válasz nélkül marad, mert hirtelen kihalt a világ
Majd végül hívás, és kicsit megnyugszik, átbeszélik és a feje kitisztul
majd utolsó pénzén colát vesz, holnapra nem gondol
és újra nekiáll
idő elszáll, aludni kéne, de cola megtette hatását, kukorékol, és már hajnal
pedig reggel megint korán kelés, megbeszélés, ezúttal máshol,
utána megint hajtás,  szakadni kéne többfelé,  koncentrálni kéne egyszerre 1 felé
és időmanage megint csúszott
Nem fér bele egy napba,
pedig mind1ik fontos
újra gondol,
újra tervez
és újra aludnia kéne

Rég jártam itt.
Leszoktam az írásról, a gépelésről is, vagy csak lassan elveszítem a szavaimat és leszokom a mesélésről :P
Á, dehogy...:)
csak az utóbbi időben fura fásultság és fáradtság telepedett a vállamra. Közben az idegeim  pengeélesre hegyeződtek, ami eléggé türelmetlenné tett és minden ingerre túlérzékenyen reagáltam, ha már egyszer kiszakított akkor biztos fontos és mint kiderült közel sem annyira mint amekkora figyelmet rá fordítottam.
Egy héttel ezelőtt még úgy hittem, hogy ezt a hetemet pihenéssel és töltődéssel töltöm majd, sétálok, emberek közé megyek, sálálálá és kiszakadok a világomból. Tervnek jó volt, és el is kezdtem volna, de mint kiderült ez halasztani kell, aminek egyrészről örülök, másrészről kimerít :) és észre sem vettem, hogy eltűntem. :)
Nem most, már egy jó ideje, jelezték.
Mondhatnám, hogy sok minden történt, de nem, csak szimplán megállt az idő vagy párhuzamossá vált önmagával és egyszerre történnek és nem történnek a dolgok körülöttem...
Mindez a 3 sík elmélete egy térben.

vállam sajog és kattog, hátam fáj, karjaim telis-tele karmolásokkal, jobb bokám bedagadt, bal vádlimon egy tenyérnyi kék-zöld folt, jobb lábujjamon a körmöm beszakadt, de álmomban Olaszországban túráztam :)