2012. június 18., hétfő

Talán soha nem láttam annyi hajnalt mint az utóbbi időben.
Fura, ma elkészültem a pillangókkal, végül is B vett rá, ha amúgy is bennem van, rajzoljam meg neki, és engedjem el őket, és ma éjjel a párkányon ücsörgésem közben felém repült egy fekete pillangó, megrebegtette a szárnyát és tovaszállt.
Remélem ő volt az utolsó pillangóm, még ha megtestesülve is.
Miből születnek? Visszafolytott könnyekből?
hm vagy érzésekből.
B szerint ők a démonjaim, amiket kiengedtem.
Talán.
Azt mondják amikor legsötétebb az éjszaka akkor van legközelebb a nappal.
Gyerekkoromban gyakran rajzoltam hajnalig, vagy ébren gubbasztottam.
Mikor világosodott kimentem a teraszra és figyeltem mikor kezdenek ébredni a madarak
Csicsergő zsivaly :) de szerettem őket

Irány Abszurdia!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése