Csak álltam a képek előtt, próbáltam befogadni őket, érezni, hagyni, hogy belém ivódjanak, de mintha páncél vett volna körbe és nem engedett ki.
Pedig tetszettek, jók voltak...és mégis. .......
Hazafele gondolkoztam azon, hogy lehet el kéne menjek vásznat venni, de végül letettem róla.
Elmerengtem azon, hogy miylen színű a lekem:
- vörösen izzó parázs, sápadtan lángoló nyelvekkel, és vérvörös alvadt vér foltokkal
- világos kékség, hegyi tisztasággal, és fehéren világító hófoltokkal
- viaszosan ropogó zöld dzsungeli bujaságában cikázó sárga
- sivatagi száraz homok nap perzselte barnasága
- sötét tengeri mélységben cikázó tűrkíz lilásan áttetsző kavargása
.............................................
a választ nem találtam,
helyette szivárványosan meg-megcsillanó üvegszilánkok éles  tört fényét találtam
és szememből egy sárgás-zöldesen-szürke könnycsepp gördült alá....
piszkosan nyálkás csiganyomon kúszva végig az arcomon..............
pffffffúúúúúúúúúúúúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjjjjjjj