éjfél körül kifulladva, roncsolt lélekkel érkeztem a Hősök terére,
de ott voltak
és annyira örültem Nekik.
Tudtam és éreztem, hogy megért,
nem lesajnál,
nem nyafogásként kezeli amit mondok,
nem kínos, hogy meghallgatnak
sőt nevettünk
és sikerült helyrerázni a lelkem.
Az ölelése pedig tiszta volt és erőt adó.
Miután hazaértem éhes voltam :)
napok óta most először ettem,
ehhez valóban az kellett hogy helyrezökkenjek és ebben segítsenek