újra fel kell építenem önmagam
nos, első lépés az alapkő: ez vagyok én
biztos kell legyen, jelen pillanatban még kicsit ingadozó és málladozó
az elmúlt napok önpusztító vihara eléggé megviselte minden téren
...
és most a sok romhalmazt ki kéne sepernem és rendet tennem
húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúh

és a slusz poén, hogy már magam sem tudom miért vívódom, mi a bajom, és mi az ami ennyire padlóra vitt

sok minden történt, de 1ik sem az igazi
Lehet hogy épp ez volt a gond, h 1*re jött minden
és földre vágott
és miközben kapaszkodtam újabb és újabb holt gyökerekre leltem
vagy téptem ki,
ezzel még több sebet ejtve önmagamon

jaj kicsilány
csak találd meg a módját, hogy változtasd meg az életedet :P

Utálom, h vmit csak az idő tud megoldani,
mert amíg megoldja addig súrlódni kell és ez mindig sok fájdalommal jár...

és bájos kis figurákat rajzolok, apró kis poénokkal, miközben a lelkemben pusztító viharokat nyom el a közöny...

össze kéne szednem magam, lassan halomba gyűltek a dolgaim és én a plafont bámulom, vagy még azt sem, magam sem értem
pedig van tennivalóm és én mégis keresek,
miközben agyam szakadozik és hol itt, hol ott, hol erre, hol arra mocorog, 1 irányba kéne és szépen sorban
hehehe
nem is én lennék
pedig ideje hogy elkapjon a gépszíj és azt sem érdekel ha ez most menekvés lenne, csak jönne, csak érezném és ismét visszazökkennék abba a lendületbe, amiből már nem tudok kimenni, mert elural és vezet és kiszakít mindenből
Miért kell ehhez mindig megjárnom ezt a letargikus izét mizét, a kezdetet
ebben soha nem voltam jó :P

Édes , kedves harcosom, már csak azt várom, hogy bekopogj az ajtómon.
Gyönyörűek a szemeid, és vicces hogy miközben nevetve a szemembe nézel mikor hisztisnek titulállak muszáj kifordulnom az ajtón, mert a térdem reszket.
Nem menekülök, de a kört, amiben keringünk, most sem tudtuk megtörni...
keresem a megoldást, tudom és értelek
ha létezik lény aki velem 1 frekvencián mozog akkor az te vagy, és mégis...
segíts kérlek

végre sikerült sírnom, nem kibőgni magam, csak sírni,
de a lány aki jeeeeeeeeeeeeeeezett elköszön
h ki lesz belőle még nem tudom....

10 perc

ez vicc
Múlhat 10 percen az ember sorsa és jövője?
és ezen agyalok a helyett hogy dolgoznék.
Érdekes lesz, mivel még mindig nem bőgtem és 100 irányba húz az agyam és amit csinálok az mindenféle csak olyan nem mint amit szoktam. Sorra mondok le mindent és akkor is csápokkal hadakozok.
és slusz poén, hogy most boldog is lehetnék.

meddig birja az ember ha nem alszik?
végül is 2kor elrohantam itthondrol, majd most ertem haza
A tukrot a liftben majdnem szetrugtam
hahahahaha
igen,m ez a belso duh
amit nem tudok kiadni es nem tudom kibogni magam meg most sem
es mar megint hajnal
es nekem ossze kell szednem magam ugy hogy abbahagyom a kengyelfutsdit

zsiraf:)

napok ota feszult vagyok
Probalok sirni, siratni
de nem megy:S

örlődök
és harcokat vívok
önmagammal, önmagamért

és érte
és másik érte, bár ez eleve halott ügy
de azért megviselt

de föként .....

mind1
ma pedig a kórház

sokakkal bunkó vagyok
de ez nem érdekel

mert aki ismer

ő pedig nem ismer
ááááááááááááááááá

a másiknak pedig, a tettetett megértés a hangjában
pedig nem is miatta vívódok

hanem Érte
dobtam be neki csokit :)
de félreérti
mert félreért és ebből akartam kikászálódni
amikor
és azóta is.......

Bravo kicsilány:)
mindenki erősnek hisz és mindenkit erősítesz

és téged?
koncentrálnod kéne, összeszedned magad, mert ott vannak a saját harcaid

tiszta lappal?
hahahahahhhhhh

vicces
és irónikus 1szerre

szedd össze magad
és mindazt ami nem kell dobd a folyóba
sodorja el az ár, tőled messzire

ha elsodorta annyi neki
kit érdekel?

bár tudnék sírni, könnyekkel kűszködni és álomba bőgni magam

helyette
rohanás, feszültség
izé mizé
és szétesel

önmagadért erősnek kell lenned, mert csak a saját központod az amiből erőt meríthetsz
és ha kimerültél
nincs aki feltöltsön
CSAK TE VAGY

Nem sokat alszok mostanában, de ha sikerül elaludnom az álmaim lidércesek: vérfürdőbe keveredtem.

Borzalmas éjszaka volt, többször riadtam fel álmomból a saját sikolyomra.

Gyerekkoromban kirepültem a hintából,
mindenki ijedt arcot vágott
én hirtelen semmit nem értettem.
Nem sírtam. Leblokkoltam.
A fejemhez nyúltam, láttam, hogy vérzik.
Nem éreztem a fájdalmat, felálltam és hazamentem.
Megmutattam és megijedtek,
zavarukban összeszidtak, amiért megint "hülyeséget" csináltam és nem vigyáztam magamra.
Ekkor kezdtem el sírni...


Tegnapi eset hasonló, kivéve a sírást, még mindig tart a zsibbadtság.
Pedig tudom, érzem, a kulcs is benne van az ösztöneimben.
és a sors iróniája, hogy a reakciói a sajátjaim.

jah és a másik irányból a gyomrost, már csak nyugtáztam, még tartott a pofon utáni zsibbadás,
később feloldoztam, magamnak rúgva öngólt ezáltal
de az utóbbi időben történtekhez képest már ezen is csak nevetni tudok.:)

és most különben is meg kell oldanom, mert nem elég hogy megfejtettem, most ez kevés