Gyerekkoromban kirepültem a hintából,
mindenki ijedt arcot vágott
én hirtelen semmit nem értettem.
Nem sírtam. Leblokkoltam.
A fejemhez nyúltam, láttam, hogy vérzik.
Nem éreztem a fájdalmat, felálltam és hazamentem.
Megmutattam és megijedtek,
zavarukban összeszidtak, amiért megint "hülyeséget" csináltam és nem vigyáztam magamra.
Ekkor kezdtem el sírni...


Tegnapi eset hasonló, kivéve a sírást, még mindig tart a zsibbadtság.
Pedig tudom, érzem, a kulcs is benne van az ösztöneimben.
és a sors iróniája, hogy a reakciói a sajátjaim.

jah és a másik irányból a gyomrost, már csak nyugtáztam, még tartott a pofon utáni zsibbadás,
később feloldoztam, magamnak rúgva öngólt ezáltal
de az utóbbi időben történtekhez képest már ezen is csak nevetni tudok.:)

és most különben is meg kell oldanom, mert nem elég hogy megfejtettem, most ez kevés