össze kéne szednem magam, lassan halomba gyűltek a dolgaim és én a plafont bámulom, vagy még azt sem, magam sem értem
pedig van tennivalóm és én mégis keresek,
miközben agyam szakadozik és hol itt, hol ott, hol erre, hol arra mocorog, 1 irányba kéne és szépen sorban
hehehe
nem is én lennék
pedig ideje hogy elkapjon a gépszíj és azt sem érdekel ha ez most menekvés lenne, csak jönne, csak érezném és ismét visszazökkennék abba a lendületbe, amiből már nem tudok kimenni, mert elural és vezet és kiszakít mindenből
Miért kell ehhez mindig megjárnom ezt a letargikus izét mizét, a kezdetet
ebben soha nem voltam jó :P