2012. november 9., péntek

Karantén
KARANT-ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN
karanTény
brrrrrrrrrrrrrr


2012. november 6., kedd

Ha a ceruzamat a mosogepben talalom meg, a telomat meg a szines cerkak kozt es valami mindig elvesz, es nem tudom hol hagytam el, akkor ez mar gaz? vagy csak kicsit szetcsusztam?

2012. október 25., csütörtök

azt hiszem vannak visszafordíthatatlan dolgok az életben, és van néhány olyan pillanat amikor sokkal többet tud számítani valami mint ahogy azt hisszük.
Ezek a törések...

2012. október 23., kedd

és a tökéletesség ellentéte nem a tökéletlenség, hanem az elég jó. Ha vmi elég jó, akkor már nem törekedsz tovább a tökéletes elérésére...

2012. október 21., vasárnap

és beépített modul a késztetés, ami által egyszer csak lázadni fogsz
...és nem építed és rombolod le továbbra is ugyanazokat a falakat, hanem kitörsz és változtatsz:P
"és ekkor- az agynak és roppant vegykamrájának ősi varázslatával-rátalált a gyűlöletre.
Olyan megvilágosodás következett, amely mindenen túltett, amit tudott vagy elképzelt. Énen, személyiségen, tudatiságon túl mozgott, támadói elöl ősi tánccal, kitérve, azzal a kecsességgel, amivel az elme-test közvetítőegység megajándékozta, abban a másodpercben, halálvágyának tisztasága és egyszerűsége által."

Case - neoromanc :P

2012. október 16., kedd

ha most lenne borom innék B egészségére, azért mert bölcs és lehet télleg igaza volt amikor azt mondta mártír vagyok
hát jah, de pozitívan
valaki szól - szívunk
én szólok, no panik, megoldjuk, és megoldom
persze, hogy szívok

szuper aztán a fogamat is szívom, de megoldom

mindent megoldok kivéve a saját életemet

holnap borozok és iszok az egészségére
Ő meg valszeg lehurrog, mert neki is megírtam
de az is lehet, hogy csak simán félresöpri
mert a kommunikációnk még mindig vakvágányon leledzik ...

nekem amúgy meg rajzolnom kéne, ahelyett hogy itt kalimpálok a billentyűzetemmel :P
mostanában megint álmodom, bár az elmúlt napokban álmodtakra nem emlékszem, egyikből maradt vmi foszlány, vmi kreativ klub, ahol sokan voltak, de nekem mindig dolgom akadt, mert békákat dresszíroztam és vmelyiknek mindig ugrálhatnékja volt és elkallódott vagy csak vmi bajkeverődött és nekem rohannom kellett
így ez a kreativos micsoda nem jött össze

jah, így jár aki békák után lohol
tanulság?
ehhhhhhhh

múltkori álmom azonban kicsit psziho volt
főszerepben egy biciklicsengővel, ami a gyerekkori bringamon volt rajta és amivel lófráltam álmomban épp az opera felé, mert Anya küldott nekem csomagot  es azon a környékén kellett  találkoznom azzal aki elhozza
Iza is velem volt
1 nap vártunk...semmi
másnap újra mentem, járdán bringázva és  a biciklicsengőmből vmi üvöltött
mélyről és messziről
néha meg puffanasok is hallatszottak
és először nem is akartam tudomást venni az egészről
meg különben is 1 biciklicsengő és pont
1 biciklicsengő ne üvöltsön és ne hangoskodjon, főként csak úgy magától ne
Az Oktogonnál belekeveredtem egy tömegbe
vhol a környéken nyitnak majd egy palacsintázót
és állásinterjút tartottak. Minden jelentkezőnek palacsintát kellett sütnie
es azokat szétosztották, ezért volt a nagy sokadalom
Közben az én csengőm elkezdett atkozodni is
Iza is előkerült,ő is bringával,
ő is hallotta a csengőm, ő is megnézte, rácsodálkozott, de ő sem értette
A csengőm viszont egyre hangosabb lett és egyre kínosabb
Szétszedtük - semmi
semmi nem volt benne és nem is rezgett h azt lehessen mondani h a levegőtől ad ki ilyen hangot
ellenben a bringáról leszerelni nem lehetett
(ragaszkodó csengő volt)
Bementünk egy helyre, ami kicsit alteres volt, az egésznek volt valami lakásjellege, és mikor beléptél akkor olyan érzésed volt, mintha egy előszobába lennél, de valójában egy kocsma volt és Kőkutya volt a neve
Izának voltak ott ismerősei és levihettük a bringákat a pincébe
A csomag megint nem jött es hir se volt róla pedig már sötétedett
Próbáltam felhivni anyamatapám vette fel
de miutan felvette hiaba mondtam barmit, nem valaszolt es nem ertettem mi tortenik h mi van mert senki nem szolt a telefonba, így mást nem tehettünk, mint visszamentünk a Kőkutyaba
Az ott dolgozó lány szólt Izának, hogy akar vele beszélni,mert úgy néz ki van náluk munka és vesznek fel embereket
Mi lementünk a pincébe  Iza valami oknál fogva ott akarta hagyni éjszakára a bringáját,
Kiderült h a pinceben van 1 labirintus, ami elhúzódik egészen a ház alá ahol laknak és ő a lakás alatt akarta letenni
Az én csengőm persze továbbra se kussolt, nyomta a sódert és  újabban már átkokat is szórt meg miegymást
Végül Iza nem birta szó nélkül és megkérdezte honnan szereztem be ezt a csengő, 
mert lehet van benne 1 lélek bezárva ami szabadulna
és ha pszihiátriárol szerezték akkor aki benne van lehet vegigjátsza a körölotte lévők összes arcát és haldoklását a sajátjával együtt
ez totál lesokkolt álmomban
és felébredtem és az álmom a valóságban is lesokkalt
hidegrázott
amúgy hova tünnek a szavak?
létezik-e egy szavak bolygó ahová világgá mennek?
vagy egyszer majd csak szépen felszívódnak, vagy simán csak a papír amire anno írták őket
és a felszívódott szavak majd kikötnek 1 helyen, csak úgy egymagukba és összekeverednek.
Elkezdik keresni a helyüket a mondatukat, ahova tartoztak vagy tartozni akarnak, és beékelődnek, vagy simán csak rossz mondatba csatlakoznak és végül rájönnek nem illenek oda.
és lesznek az avangarde versekből szalajtott szavak vagy vmilyen szürrealista szövegből, talán sohasem találják meg az igazi helyüket

és ha szó lennél mit jelentenél? és hol lenne a helyed? kinek a szava lennél

hajaj édes drága kóbor szavak, veletek mi lesz
és a kimondatlan szavakkal? velük mi lesz? ők hova tünnek?
nem tudom miért kezdek el megint írni, x ideje nyűgölődöm, valszeg rossz a bolygóállásom és ez nem kedvező a hangulatomnak és x ideje próbálom összeszedni magam és szétcsúszok, a 2 egyszerre érdekesen megy

asszem ez az az állapot amikor elkezdek miérteken meg minekiseken gondolkozni és kiakadok amikor rájövök hogy hát jah, minden értelme, mindaz amiért teszel az nem más mint 1 salátalevél

pffffff
csak minek kell ehhez tudat, mi a szösznek kell mindenbe többet gondolni és hinni azért, hogy az ember lelkesedjen

hajaj
Szombaton babanézőben voltam.
Egy sivatagi busszal mentem, amin a sofőrnek mindenki köszönt és az emberek olyasmit mondtak egymásnak, hogy "Áldásos 7végét!)
és ez komoly

de vegül kb félórás késéssel a tervezett időtöl odaértem és hurrá

és egy hinta
odamegyek

- jéééé, egy baba! vagy mégsem? de! itt van, vagy mégsincs?
izé.....
és zavarbajövök, talán sok volt a takaró, rajtam meg nem volt szemüveg,

de apuka végül felvilágosított:
- igen, az amit látsz az 1 gyerek, így néz ki 1 baba, az emberek ilyeneket szoktak csinálni

hmmmmmmmmm
"Számos természeti népnél, ha valaki a gyógyítóhoz fordul segítségért, mert csüggedt, depressziós lett vagy elvesztette kapcsolatát Istennel, a gyógyító a következő kérdéseket

teszi fel:
-Mióta nem táncolsz?
-Mióta nem énekelsz?
-Mióta mellőzöd az elbűvölő meséket?
-Mióta mellőzöd a csend tökéletes békéjét?"

csend van, meg mese is
asszem el kell kezdenem énekelni, meg táncolni
sálálálá

2012. augusztus 2., csütörtök

mogyoró

Ma megértettem a Mokány lelkivilágát.
Rágcsálnom kellett és megtaláltam a még tavaly gyűjtött dugi mogyorómat :D
Igen ám, csak azért maradt meg, mert bonyolult volt a feltörése, próbáltam klopfolóval kalapáccsal, de össze-vissza gurult, hangosan dörömböltem, kergettem, de mindhiába. Foggal?
Azzal sem működött.
Ültem, néztem, forgattam... és eszembe jutotott a csipőfogó.:)
1 próbát megér, és SIKERÜLT :)
juhééééééééé
Kiültem a párkányra és nekiálltam, repültek a mogyoróhéjak én meg boldog voltam. Idővel védőhálónak használtam egy zacskót, így az utcán járók nem kellett csodálkozzanak, hogy miért hull mogyoróhéj a fejükre. :)

2012. augusztus 1., szerda

szívás

mert sikerült felporszívóznom a legkedvesebb radírcsonkomat ...

2012. július 1., vasárnap

Tavaly 15évet zártam le, az idén 10-et
és ebből a legtöbb ember mit lát?
nőtt a hajam :D
7 hét :)
visszagondolva ugyanaz a nap amikor bedobtam Neki a csokit, és amikor nem ő hanem ő miatta elkezdődött a kavalkados lelki ámokfutásom
Fura utat jártam be, furcsa mély völgyeket és kihelyeztem pontokat.
Őt lezártam, de Őt még nem.
Hahahaha
Vicces:)
de télleg az
Végül mindenre pontot teszek majd?
erre most valóban kiváncsi vagyok
Tőlem függ?
ha igen, akkor lehet
ha közbeszól akkor lehet nem :)
Pillangók már nincsenek :)
ez jó hír

2012. június 18., hétfő

Talán soha nem láttam annyi hajnalt mint az utóbbi időben.
Fura, ma elkészültem a pillangókkal, végül is B vett rá, ha amúgy is bennem van, rajzoljam meg neki, és engedjem el őket, és ma éjjel a párkányon ücsörgésem közben felém repült egy fekete pillangó, megrebegtette a szárnyát és tovaszállt.
Remélem ő volt az utolsó pillangóm, még ha megtestesülve is.
Miből születnek? Visszafolytott könnyekből?
hm vagy érzésekből.
B szerint ők a démonjaim, amiket kiengedtem.
Talán.
Azt mondják amikor legsötétebb az éjszaka akkor van legközelebb a nappal.
Gyerekkoromban gyakran rajzoltam hajnalig, vagy ébren gubbasztottam.
Mikor világosodott kimentem a teraszra és figyeltem mikor kezdenek ébredni a madarak
Csicsergő zsivaly :) de szerettem őket

Irány Abszurdia!
5 hét után, most először ébredtem nyugodtan. Igaz, 4 óra alvás után. :)
Fura álom volt, benne voltam mint személy, és úgy is mintha fimet nézve vagy könyvet olvasva látnám a cselekményeket, tudtam ki mit miért tesz, a gondolatait és az érzéseit is.
"amitől különleges, hogy hozzá akartál kötődni"
ez volt a végmondat és az a mondat, amitől helyére kattantak a dolgok.
Nem rám mondták és nem is rá, és mégis...

2012. június 17., vasárnap

hazugsagok, amikben mar nem hiszek
hulyesegek es  ertelmetlen idetlen igeretek
minden emberinek hitt ertek ami már elveszett
kipusztult
nincs bennem gyulolett, nincs bennem bosszu,
nincs bennem erzes
semmi sincs
elalvas elott megkerdem akarok-e még 1 napot :)
tulelo oszton
de meddig?
mar nem felek fajdalomtol
semmitol sem felek
es nincs mit veszítenem
az sincs ami eletben tartson
ures szavak, idétlen gesztusok

tul sokat lattam, tul sokat ertettem meg beloled, tul sokat tudok, tul sokat adtam
es tul keveset kaptam



2012. június 11., hétfő

csak ülsz és vársz...
és tudod, hogy hiába vársz
várod hogy múljon el ez az idő

2 napja már tudok éjszaka aludni, bár az ébredéseim sokkolnak, még mindig nem természetesek

2012. június 9., szombat

rohanok
idő sürget
nem jó,
cetlit kapok, új címmel
és tovább rohanok,
idő is rohan
Végre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
ez az a cím
és berobbanok
Infós pult mellettem leledzik
Gyors darálás
- Jó napot. Tartózkodást szeretnék bejelenteni
- Nem kell bejelenteni
- de én szeretném
- Rendben. Kérem az adatait
Gyorsan ledarálom, és papírra vésetik, bár kicsit szokatlan a módszer
- Milyen ügyben?
- Magánügyben
- Kihez tartozik?
- Senkihez sem tartozom.
Értetlen, kitágult szemek vizslatnak. Én sem értem és rákérdezek
- Ez az okmányiroda, ugye?
- Nem kisasszony, ez a rendőrség.


Furán néznek rám, de nem csoda:
ziláltan, kihasadt homlokkal és már tántorogva a nevetéstől tartózkodást kértem a rendőrségen. :)
Bravo kicsilány, de hetek óta most  nevettél:)

majd később kórház, örömhír, nagy ölelések

2012. június 6., szerda

Élni akarok!!!!!!!!!!!!!
ez már a 4ik 7 és a testem akaratom ellenére fordult ellenem...
Nem akarok elpusztulni, de most már a saját életemért kell kűzdenem

2012. május 27., vasárnap

újra fel kell építenem önmagam
nos, első lépés az alapkő: ez vagyok én
biztos kell legyen, jelen pillanatban még kicsit ingadozó és málladozó
az elmúlt napok önpusztító vihara eléggé megviselte minden téren
...
és most a sok romhalmazt ki kéne sepernem és rendet tennem
húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúh

és a slusz poén, hogy már magam sem tudom miért vívódom, mi a bajom, és mi az ami ennyire padlóra vitt

sok minden történt, de 1ik sem az igazi
Lehet hogy épp ez volt a gond, h 1*re jött minden
és földre vágott
és miközben kapaszkodtam újabb és újabb holt gyökerekre leltem
vagy téptem ki,
ezzel még több sebet ejtve önmagamon

jaj kicsilány
csak találd meg a módját, hogy változtasd meg az életedet :P

2012. május 24., csütörtök

Utálom, h vmit csak az idő tud megoldani,
mert amíg megoldja addig súrlódni kell és ez mindig sok fájdalommal jár...

és bájos kis figurákat rajzolok, apró kis poénokkal, miközben a lelkemben pusztító viharokat nyom el a közöny...

2012. május 22., kedd

össze kéne szednem magam, lassan halomba gyűltek a dolgaim és én a plafont bámulom, vagy még azt sem, magam sem értem
pedig van tennivalóm és én mégis keresek,
miközben agyam szakadozik és hol itt, hol ott, hol erre, hol arra mocorog, 1 irányba kéne és szépen sorban
hehehe
nem is én lennék
pedig ideje hogy elkapjon a gépszíj és azt sem érdekel ha ez most menekvés lenne, csak jönne, csak érezném és ismét visszazökkennék abba a lendületbe, amiből már nem tudok kimenni, mert elural és vezet és kiszakít mindenből
Miért kell ehhez mindig megjárnom ezt a letargikus izét mizét, a kezdetet
ebben soha nem voltam jó :P


Édes , kedves harcosom, már csak azt várom, hogy bekopogj az ajtómon.
Gyönyörűek a szemeid, és vicces hogy miközben nevetve a szemembe nézel mikor hisztisnek titulállak muszáj kifordulnom az ajtón, mert a térdem reszket.
Nem menekülök, de a kört, amiben keringünk, most sem tudtuk megtörni...
keresem a megoldást, tudom és értelek
ha létezik lény aki velem 1 frekvencián mozog akkor az te vagy, és mégis...
segíts kérlek

2012. május 19., szombat

végre sikerült sírnom, nem kibőgni magam, csak sírni,
de a lány aki jeeeeeeeeeeeeeeezett elköszön
h ki lesz belőle még nem tudom....

2012. május 18., péntek

10 perc

ez vicc
Múlhat 10 percen az ember sorsa és jövője?
és ezen agyalok a helyett hogy dolgoznék.
Érdekes lesz, mivel még mindig nem bőgtem és 100 irányba húz az agyam és amit csinálok az mindenféle csak olyan nem mint amit szoktam. Sorra mondok le mindent és akkor is csápokkal hadakozok.
és slusz poén, hogy most boldog is lehetnék.

2012. május 17., csütörtök

meddig birja az ember ha nem alszik?
végül is 2kor elrohantam itthondrol, majd most ertem haza
A tukrot a liftben majdnem szetrugtam
hahahahaha
igen,m ez a belso duh
amit nem tudok kiadni es nem tudom kibogni magam meg most sem
es mar megint hajnal
es nekem ossze kell szednem magam ugy hogy abbahagyom a kengyelfutsdit

zsiraf:)
napok ota feszult vagyok
Probalok sirni, siratni
de nem megy:S

örlődök
és harcokat vívok
önmagammal, önmagamért

és érte
és másik érte, bár ez eleve halott ügy
de azért megviselt

de föként .....

mind1
ma pedig a kórház

sokakkal bunkó vagyok
de ez nem érdekel

mert aki ismer

ő pedig nem ismer
ááááááááááááááááá

a másiknak pedig, a tettetett megértés a hangjában
pedig nem is miatta vívódok

hanem Érte
dobtam be neki csokit :)
de félreérti
mert félreért és ebből akartam kikászálódni
amikor
és azóta is.......

Bravo kicsilány:)
mindenki erősnek hisz és mindenkit erősítesz

és téged?
koncentrálnod kéne, összeszedned magad, mert ott vannak a saját harcaid

tiszta lappal?
hahahahahhhhhh

vicces
és irónikus 1szerre

szedd össze magad
és mindazt ami nem kell dobd a folyóba
sodorja el az ár, tőled messzire

ha elsodorta annyi neki
kit érdekel?

bár tudnék sírni, könnyekkel kűszködni és álomba bőgni magam

helyette
rohanás, feszültség
izé mizé
és szétesel

önmagadért erősnek kell lenned, mert csak a saját központod az amiből erőt meríthetsz
és ha kimerültél
nincs aki feltöltsön
CSAK TE VAGY

2012. május 15., kedd

Nem sokat alszok mostanában, de ha sikerül elaludnom az álmaim lidércesek: vérfürdőbe keveredtem.

2012. május 14., hétfő

Borzalmas éjszaka volt, többször riadtam fel álmomból a saját sikolyomra.

2012. május 13., vasárnap

Gyerekkoromban kirepültem a hintából,
mindenki ijedt arcot vágott
én hirtelen semmit nem értettem.
Nem sírtam. Leblokkoltam.
A fejemhez nyúltam, láttam, hogy vérzik.
Nem éreztem a fájdalmat, felálltam és hazamentem.
Megmutattam és megijedtek,
zavarukban összeszidtak, amiért megint "hülyeséget" csináltam és nem vigyáztam magamra.
Ekkor kezdtem el sírni...


Tegnapi eset hasonló, kivéve a sírást, még mindig tart a zsibbadtság.
Pedig tudom, érzem, a kulcs is benne van az ösztöneimben.
és a sors iróniája, hogy a reakciói a sajátjaim.

jah és a másik irányból a gyomrost, már csak nyugtáztam, még tartott a pofon utáni zsibbadás,
később feloldoztam, magamnak rúgva öngólt ezáltal
de az utóbbi időben történtekhez képest már ezen is csak nevetni tudok.:)

és most különben is meg kell oldanom, mert nem elég hogy megfejtettem, most ez kevés

2012. március 1., csütörtök

Amikor legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a nappal...

Remény

2 remény veszíteni el egy pár napon belül...
1 -> kétségek lezárása -> bizonyosság
sírhatnék, de könnyem apadt :P
maradt a munkába menekülés
ez kapóra jön, mert amúgy is minden sürget és továbbra is maradt a behavazás, az 1000 felé rángatás, figyelés stb
1 dolog, ami fontos, és amire koncentrálnom kell
és ez most mindennél fontosabb
kitartónak kell lennem
és most nem terelheti el tovább semmi kétség a figyelmemet
a többi pedig megoldódik magától
:)
menni fog, mert akarom

2012. január 9., hétfő

:P

Reggel 1 kávé, majd délelőtt még1, majd utána még 2, majd energiaital (ezt utóbbi időben kezdtem el inni, bízva abban, hogy hátha) és ugyanolyan kómásan kidőlni készülök, hogy utána kicsit összeszedve magam folytassam. :)
Ma hazafele jövet, a busznak, amin utaztam kigyulladt a hátsó kereke...

Álom

Katonaként megyek egy poros, erdei úton. Férfi vagyok, olyan aki már sok mindent megélt és ezért sok mindent megért. Harcolni megyek.
Egy apáca jön mellettem, kezében egy könyvvel. A könyvről mesél, "gyilkos" könyv, aki elolvassa az utána öngyilkos lesz. Ő a könyvvel harcol, utálja a háborút és ezért mindig elrejti azt itt-ott, majd miután elolvasták és elkövették a "véres" öngyilkosságot, érte megy.
Ő hisz ebben.
Nem igazán hiszem amit a könyvről mesél, de tiszteletben tartom a bele vetett hitét, és inkább csak udvariasságból érdeklődöm. Valami olyasmi van bennem, hogy már csak egy eleve bomlott elme reagálhat így egy könyvre. Persze, háborúban nem ritka az ilyesmi.
Egy laktanyához érünk. Nem először vagyok ezen a helyen. Ismerősen mozgok, és fogadok egy pár baráti üdvözletet, majd felmegyek az emeletre és bevackolom magam egy ismerős, kényelmes sarokba. Ott is vannak könyvek. Végighúzom az újjam a polcon és elmosolyodok, amikor arra gondolok, hogy vajon az apáca ide is becsempészi-e majd a könyvét.

1-2 részletek, amik már elmosódtak. Egy beszélgetés a kútnál a mesteremmel, egy könyv által okozott véres "baleset" és az apáca, amint a könyvet visszacsempészi, majd arcán a diadal mosolya amint észreveszi, hogy figyelem. stb foszlányok.

Éjszaka, zaj és pánik ricsaj, tűz van az udvaron.
Rohanok én is.

A földszinten egy szobából ismerős hangokat hallok, amik megállítanak. Rólam van szó.
Egy régi barát, és az apáca, aki a barátot a kegyeibe fogadta rólam beszélnek.

A barát épp azt magyarázza, hogy rám amúgy sem hatna a könyv, akkor sem ha elolvasnám. Rám semmi sem hat, engem semmi nem érdekel. A magam ura vagyok és a magam útját járom. Harcolni is csak akkor harcolok, ha én akarok. Nem elvből teszem, elvből minden háborút megvetek, pénzért teszem. Zsoldos vagyok...